Ökoszisztéma szolgáltatások alatt mindazokat a juttatásokat értjük, amelyeket a természetes és egészséges ökoszisztémák nyújtanak az emberek számára. A vidéki környezetek ebbéli értelmezésére már számos elemző tett kísérletet. Az ún. kulturális ökoszisztéma szolgáltatások aspektusa azonban rendre kimaradt az elemzésekből. Csurgó Bernadett és Melanie K. Smith tanulmányának célja ezért annak feltárása, hogy különböző vidéki térségek meghatározó szereplői miben látják a kulturális ökoszisztéma szolgáltatások „értékét”. Ehhez az elemzők két magyarországi térséget vetnek össze: Kalocsát és az Őrséget. 

 

A teljes tanulmány EZEN a linken érhető el.

 

Az ENSZ főtitkár által kezdeményezett Millenium Ecosystem Assessment (MEA) definíciója szerint kulturális ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezünk minden olyan nem materiális természeti juttatást, amelyet az emberek szellemi gazdagodás, kognitív fejlődés, reflexió és esztétikus tapasztalás útján szereznek. A fogalom legfontosabb komponensei a kulturális örökség, a helytudat, a rekreáció, az ökoturizmus, illetve az esztétikai, inspiratív, nevelő célzatú, spirituális és vallási megélések. Ilyeténmódon a kulturális ökoszisztéma szolgáltatások nemcsak szociokulturális és gazdasági hasznokkal járnak, hanem a regionális identitások kialakulásának alapját is képezhetik.

A kulturális ökoszisztéma szolgáltatások jelentőségének feltárása érdekében a tanulmány két magyarországi vidéki térséget (Kalocsát és az Őrséget) vizsgál. Az elemzők összesen 83 félig strukturált interjút végeztek el többek között helyi önkormányzatok képviselőinek, turisztikai vállalkozóknak, kulturális intézmények dolgozóinak és civil szervezetek tagjainak bevonásával. Az interjú kódolását követően a kulturális ökoszisztéma szolgáltatások fentebb említett komponenseinek gazdasági, társadalmi és szimbolikus jelentőségét határozták meg mindkét kiválasztott térségben. A kutatás eredményeit az alábbi táblázat összegzi.

Kulturális ökoszisztéma szolgáltatások komponensei	Kalocsa			Őrség
	Gazdasági érték	Társadalmi érték	Szimbolikus érték	Gazdasági érték	Társadalmi érték	Szimbolikus érték
Kulturális örökség	Közepes	Erős	Erős	Erős	Gyenge	Erős
Helytudat	Gyenge	Erős	Erős	Erős	Gyenge	Erős
Esztétika	Közepes	Erős	Erős	Erős	Közepes	Erős
Inspiráció	Közepes	Közepes	Közepes	Erős	Gyenge	Gyenge
Rekreáció és ökoturizmus	Közepes	Közepes	Gyenge	Erős	Közepes	Erős
Oktatás/nevelés	Gyenge	Erős	Erős	Gyenge	Közepes	Erős
Spiritualitás és vallás	Gyenge	Erős	Közepes	Gyenge	Gyenge	Közepes

A rögzített interjúk alapján elmondható, hogy Kalocsán a kulturális örökség kulcsszerepet játszik a társadalmi és szimbolikus értékteremtésben. A népművészet, a néptánc, az élő hagyományok, a helyi fesztiválok és a helyi gasztronómia mint őrzött hagyományok a helytudatot, az esztétikai és inspiratív megélést, a rekreációt és a nevelést egyaránt meghatározzák. A térség természeti szépségének kiemelése látványosan hiányzik a helyi narratívákból; a turizmus nem hangsúlyos Kalocsa kulturális ökoszisztéma szolgáltatásai között. A turizmus szerepének csökkenését tovább erősíti, hogy a kalocsai minta és a kalocsai paprika a 19-20. század során összefonódott a magyar nemzeti identitással, ezzel kisajátítva a régió kulturális örökségét.

Az őrségi helyi narratíva formálódásában az 1980-1990-es évek bevándorlási hulláma játszott döntő szerepet, ugyanis a rendszerváltást követően nagyszámban telepedtek le a térségben a „vidéki idillt” kereső városi felsőközéposztály tagjai. Az újonnan érkezettek a helyi turizmus és a helyi civil szervezetek megteremtésének elsődleges ágensei voltak. Emiatt az őrségi identitás legfontosabb mozgatóivá a kulturális örökség és a turizmus váltak, amelynek részét képezik a helyi szokások, a jellegzetes épületek, a szeres települések és a helyi gasztronómia, valamint az érintetlen természeti környezet szépsége mint inspirációs forrás és esztétikai élmény. Az őrségi eset fő tanulsága, hogy a vidéki turizmusfejlesztés nem csak ősi tradíciókra és identitásmintázatokra, hanem az újonnan érkezettek (gyakran idealizált) helytudatára is épülhet.

A tanulmány összegzésként megállapítja, hogy a kulturális örökség mindkét vizsgált térség narratívájában központi helyen jelenik meg. A különböző népszokások, népművészeti produktumok és hagyományok a helytudatnak, esztétikának, inspirációnak, rekreációnak és nevelésnek egyaránt alapjául szolgálnak. A társadalmi és szimbolikus értékteremtés az elvégzett interjúk alapján még az Őrségben is fontosabb szerepet játszik, mint a természeti értékek hangsúlyozása. Noha a kutatás csak két magyarországi térségre fókuszál, eredményei fontos tanulságokkal szolgálnak a kulturális ökoszisztéma szolgáltatások kutatása és a vidékfejlesztési tanulmányok számára.