Az állampolgári gyűlések lakosok véletlenszerűen kiválasztott tagjaiból összetevődő tanácskozó közösségek azzal a céllal, hogy megtárgyalják a tágabb közösséget érintő kérdéseket. Működésükről és kisközösségekre gyakorolt hatásukról számos cikket olvashatunk a szakirodalomban, a kezdeményezések hátterével és létrejöttének körülményeivel azonban eddig kevesen foglalkoztak. Oross Dániel, Mátyás Eszter és Sergiu Gherghina tanulmánya ezt az űrt hivatott betölteni a Budapesti Közösségi Gyűlés értelmezésével, amely kezdeményezés nemcsak Magyarországon, hanem a kelet-közép-európai térségben is egyedülállónak mondható. A cikk az állampolgári gyűlés létrejöttét releváns dokumentumok és félig strukturált interjúk elemzésével vizsgálja.

 

A teljes tanulmány EZEN a linken érhető el.

 

Az állampolgári gyűlések által megjelenített deliberatív demokratikus gyakorlatot a 2000-es évek óta egyre több helyi és nemzeti szintű kormányzati szerv integrálta döntéshozatalába. Ennek hátterében több tényező is meghúzódhat, mint például a választási esélyek növelése, a közbeszéd figyelmének felhívása egy ügyre, az állam alatti földrajzi egységek önálló identitásépítése, illetve az állampolgárok politikai kérdésekbe való bevonásának igénye. Az utóbbi évtizedben az éghajlatváltozás kérdése köré csoportosuló állampolgári gyűlések száma is megszaporodott, amelyeket Nyugat-Európában rendre a kormányzati szint kezdeményezett (főként zöld és baloldali pártok), ezzel némiképp csorbítva a gyakorlat alulról jövő jellegét.

A gyűlés szervezése 2020 augusztusában a Fővárosi Önkormányzat közbenjárására indult, hogy Budapest ezzel is lépést tegyen az Európai Zöld Megállapodás felételeinek teljesítése, azaz a karbonsemlegesség elérése felé. A 2019-ben megválasztott Fővárosi Önkormányzat ezzel nemcsak választási ígéreteinek igyekezett megfelelni. Amint arról a Karácsony Gergely főpolgármesterrel készült interjú tanúskodik, az ideológiai meggyőződés is fontos szerepet játszott a kezdeményezés mögött, avagy az állampolgárok politikai aktivitásának növelése, a demokratikus innovációk felkarolása és a közösségfejlesztés.

A Budapesti Közösségi Gyűlés legfontosabb megkülönböztető jegye a hasonló nyugat-európai kezdeményezésekkel szemben a civil szereplők jelentős szerepe a lebonyolításban. A szervezési és koordinációs munkát a magyarországi DemNet és a brit Sortition Foundation szervezetek látták el nemzetközi pénzügyi támogatást felhasználva. Az állampolgári gyűlés témáját és menetrendjét is a két említett szervezet alakította ki, mialatt természetesen szorosan együttműködtek a fővárosi intézményrendszerrel. A kezdeményezésnek a konkrét szakpolitikai eredmények mellett célja volt a helyi lakosság környezeti nevelése és a médián keresztül az ügy támogatottságának növelése. Eredményeivel a tanulmány az állampolgári gyűléseket övező elméletalkotási folyamathoz járul hozzá, kiterjesztve a terület figyelmét a kelet-közép-európai térségre, illetve olyan kezdeményezésekre, amelyek megőrizték alulról szerveződő jellegüket.